Mióta az eszemet tudom családcentrikus vagyok és imádom az esküvőket... amerre jártam a világban fotóztam és figyeltem az emberek boldogságát, melyből egy pillanatot láttam csak, de ezek a pillanatok is nagyon sokat elárulnak... Például Rómában nagyon sokszor járok s ott nem volt olyan nap, -napszak, hogy ne találkoztam volna Menyasszonnyal és Vőlegénnyel... mindegy, hogy vasárnap vagy kedden jártam ott. Az a benyomásom, hogy ott mindig esküvő van… a legmeghatározóbb élményeim közé sorolom, amikor Róma Capitoliuma előtt fotóztak egy Aranylakodalmat, annak stílusa szerint öltözve és adva meg a módját, úgy olaszosan…Hogy lehet 50 évig ilyen szeretetben élni és ilyen sugárzó arccal közvetíteni a házasság szentségét?! Legszebb az esküvőkben, látni az örömöt az emberek szemében! Hát ez láthatóan tölt, mindenkit öntudatlanul...
Mindig kerestem a harmónia titkát...töretlenül keresem és remélem egyszer eljutok odáig.
Vajon mi lehet a párok lelkében, hogy eljutnak a házasságig? Meggyőződésem, hogy az esküvő egy döntés, IGEN a másikra, teljes egészére, hibáival együtt, az elköteleződés...
Pár barátom megosztotta saját véleményét és tapasztalatát, személyesen Nekem „címezvén”...