Kedvenceimet idézem, kis morzsák belőlük...

-„ Én terápiaként évekig esküvőt fotóztam...az volt a fejemben, hogy tényleg ilyen boldogok vagy csak tettetik? Mert ha tényleg, akkor velem nem stimmel valami...De azért az irány ott kezdődött, amikor fontosabb lett a másik, a kapcsolat és az együtt, mint a saját véleményem, kritikám és akaratom. Amikor inkább csendben tudtam maradni, mert úgy éreztem, az jobban szeretet, mint hogy az igazam nyomjam... igazán akkor született meg, amikor áldozatot tudtam hozni a másikért. Nekem nem volt fehér ló, meg harangok, meg idealisztikus rózsaszín fátyol, hanem esetlen, de igaz emberi pillanatok. Lehet a másiknak hibája de Nekem is van, na akkor hogyan tovább?!”

-„ Az én sztorim, hogy amikor kimondom az igent, lejön egy redőny és úgy érzem, hogy vége az életemnek. Így aztán annak rendje és módja szerint csupa olyan pasit vonzottam be, akikkel szóba se jöhetett a házasság. Persze mindig a másik hibájából haha. Aztán már 38 voltam amikor megismerkedtem az első férjemmel. Sajnos be kell vallanom, hogy amikor egy nagyon vicces jelenetben megkérte a kezem már akkor tudtam hogy ezt nem kéne erőltetni. S az volt bennem, hogy milyen jó lesz majd elvált asszonynak lenni az mégsem olyan ciki mint vénlánynak. Találkoztam pár hülyével is előtte de viszonylag rövid idő alatt jött a férjem. S minden külső és belső nehézség ellenére itt már nem volt kérdés. Itt már nem azt éreztem hogy de jó lesz elválni hanem azt hogy ha nem is egyszerű de bármi áron nagyon jó lesz benne maradni. Bízz a szeretet jegyében, hogy meg tudjátok zabolázni egymást úgy, hogy közben az lehetsz, aki vagy; olyan férfi, akivel akkor is tudod, hogy számíthattok egymásra, amikor a felszínen csata folyik: ha a tenger néha hullámzik is vadul, a mélye rendíthetetlen.” 

- „ A párkapcsolat rázós téma, de ha bekötöd magad a szeretetetek és a döntés biztonsági övével, nem esel ki! Mi sokat harcoltunk, de szerencsére már kevesebbet. Alakulunk. Jó kis alkímia. Engem sok régi sérülés tart vissza, amiket kaptam bőven, de nem adnám más férfiért a férjemet! Nálunk is a közös akarat kellett, hogy kitartunk. "

- „Nagyon sok éve vagyunk együtt és „asszem” minden megtörténik a hosszú évek alatt egy kapcsolatban! Fontos a közös cél ha ez nincs akkor csak kóborolnak a felek! Megosztás szerintem minden nap akkor is ha nem találkoztok és bátorság az őszinteséghez! Tom Hanks nyilatkozta egyszer…”nem fekszünk le addig aludni a feleségemmel amíg ki nem békülünk egy veszekedés után.”… A tartós kapcsolat olyan, mint a gyermek születés-álmunkban sem gondoljuk mi vár ránk jó és rossz értelemben is. Az a lényeg h van e olyan férfi akit igazán szeretsz? Mert akkor az a kapcsolat totál meg fog nyitni-magától..."

- „...túl vagyunk  pár krízisen, de hiszek a házassági szövetség erejében, és hogy meg lehet erősödni, fél lehet támadni egy -egy válságból és csak még erősebbé válik. Jó együtt gondolkodni, tervezni, érezni és küzdeni egymással egymásért. A nővérem 42 évesen lakott otthon a szüleimmel és mindig biztattam, hogy egy csapásra megváltozhat ez, ha tényleg hisz benne…aztán fél év alatt lett férfi, házasság, gyerek és új otthon. "

-„ Én abban mindig hittem hogy van egy párom!...egy kapcsolatban „bazi” sok munka van és nem mindig olyan fincsi, mint amilyennek hisszük. De megéri, ebben most is hiszek. Meg egyre inkább abban is, hogy lehetek önmagam a kapcsolatban! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell változni- értük is...”

Kamcsatka?

- „ Gyerekkorom óta volt egy olyan érzésem, hogy van... A Párom... s minden templomban azért imádkoztam, hogy megtaláljuk egymást. S az első szerelemtől fogva -kb ovitól csak olyan kapcsolatba mentem bele, amiben láttam a perspektívát, a közös jövőt, a házasság eszményét. Aztán előbb-utóbb kiderült mindig, hogy "hát, ez nem Az A kapcsolat" -ott számomra véget is értek ezek. Szerencsére elég egyértelmű volt, amikortól már nem volt értelme küzdeni...Anyukám mindig azt mondta, h "kislányom, ahhoz menj hozzá, aki mikor megcsókol, megfordul veled a Világ. S akivel Kamcsatkáig is elmennél papucsban is akár." És amikor a Férjem megcsókolt, az... Az volt. Tényleg megfordult a Világ. Addig mindig azon gondolkodtam, h "ez vajon az? Megfordult? De ha már kérdés… hát itt nem volt kérdés, egyikünk számára sem. És félre ne értsetek, nem a testiség csókja volt, hanem egy olyan mély közelségé, amit soha nem tapasztaltunk mással. Számunkra a kezdetek tényleg rózsaszín felhőket hoztak, onnan kellett alászállni a mindennapok valóságába, a hibáink és árnyékaink síkjára. Nem könnyű. De azt megtapasztalni, hogy a legnagyobb szarban is elmennék Vele Kamcsatkáig is papucsban, s hogy ez nem változott- ez hatalmas ajándék, s erőt ad a nehézségekben.” 

-„Én nagyon csodálkoznék ha így maradnál...meg abban is bíznod kell hogy ez a sok küzdelem nem volt hiába, valamint végig csináltatok együtt ami előrébb vitt és a következő pároddal már máshonnan fogtok indulni. Bármi lehetséges!” 

- „ Szerintem minden kapcsolat más... a kérdés, hogy hajlandó vagy-e azért az emberért változni akit melléd rendelt a sors? Mert más lesz, mint te ez biztos... Mi legalábbis nagyon mások vagyunk és újból és újból döntenem kell, hogy én hajlandó vagyok érte erőfeszítéseket hozni. Szívből kívánok neked is egy olyan párt aki neked a legjobb!"

-„IGEN! Nekem már a második randin, amikor megfogta a kezem, tudtam, h jó kezekben vagyok.” 

-„Nekem nagyon fontos volt h szerelemből házasodjak. Anyukám ezt mondta mindig h az fontos kislányom h ha később problémák is lesznek a hosszú évek alatt legyen hova vissza nyúlni. Én ebben hiszek és nálunk működik is. Kivártam az Igazit. Életszerű h vannak szép napok és nehezebb napok. A szeretet és a tisztelet nálunk ami fontos még. Ránézzek és tudjam h ő egy szuverén lélek, aki ajándék nekem és fordítva.” 

- „ Nem kell a tökéletest keresni hiszen mi sem vagyunk azok... Még vmi, emelni tudni a másikat és hagyni magunkat emelni a másik által. Van amiben ő a jobb van amiben én ezért vagyunk egy pár. S kívánok sok bátorságot neked, hogy hagyd..., hogy rád találjanak..."